Az Asparagus meyeri, közismert nevén rókafarok aszparágusz, egy jellegzetes megjelenésű lombdísznövény, amely sűrűn álló, hengeres formájú hajtásaival tűnik ki. Finom, tűszerű levelei szorosan borítják a hajtásokat, így a növény összhatása tömött, mégis könnyed. Ez az egyedi forma adja a „rókafarok” elnevezést, és teszi a növényt azonnal felismerhetővé.
Természetes élőhelyén meleg, világos környezetben fejlődik, ezt a környezetet lakásban is jól alkalmazkodva követi. Szobanövényként kompakt, bokros megjelenésű marad, nem terül szét, ezért kisebb és nagyobb terekben egyaránt jól elhelyezhető. Kifejezetten alkalmas polcra, komódra vagy növényállványra, ahol különleges formája érvényesülni tud. Virágzása ritka és jelentéktelen, díszítőértékét elsősorban lombja adja.
Az Asparagus meyeri világos, szórt fényt kedvel, de félárnyékos helyen is jól fejlődik. A közvetlen, erős napsütés kerülendő, mert a finom levelek könnyen kiszáradhatnak. Öntözése legyen rendszeres, de mérsékelt: a talaj ne száradjon ki teljesen, ugyanakkor a pangó víz kerülése kiemelten fontos. Jó vízelvezetésű, laza szerkezetű földben fejlődik a legszebben.
A növény meghálálja a kissé párásabb levegőt, száraz környezetben a hajtások végei barnulhatnak. Átlagos szobahőmérsékleten jól érzi magát, huzatos vagy hideg helyre nem ajánlott. Átültetése 1–2 évente elegendő, mivel gyökérzete fokozatosan fejlődik. Megfelelő gondozás mellett hosszú életű, stabil és dekoratív szobanövény, amely természetes hatást visz a beltérbe.
Gondozási összefoglaló
Fény: világos, szórt vagy félárnyék
Öntözés: rendszeres, mérsékelt
Talaj: laza, jó vízelvezetésű
Hőmérséklet: 18–26 °C
Páratartalom: közepes
Tápoldat: tavasztól őszig 3–4 hetente





